Aromaterápia
Az illóolajok jótékony hatását már az ókori kultúrák is ismerték. A szakrális szertartások mellett a szépségápolásban és a gyógyításban is komoly szerepet kaptak az aromák. Az egyiptomi királysírokban a használati tárgyak mellé illatszeres fiolákat helyeztek, de a halottak mumifikálásánál is illóolajokat alkalmaztak.
A középkorban a népvándorlás idején leginkább csak Bizáncban alkalmazták az esszenciákat. A keresztes háborúkból hazatérő lovagok felismerték az illóolajok és az aromás fűszerek jótékony hatását. Egyre több kolostorban foglalkoztak gyógynövénytermesztéssel, illóolaj készítéssel. A pestisjárványok idején a védekezés fontos része volt a boróka füstölése.
Az aromaterápia a természetgyógyászat része lett.
A XVI-XVIII. századra az illóolajok a gyógyítás fontos eszközeivé váltak, nem hiányozhattak az orvosok és a vándor gyógyszerárusok kellékei közül. Ám egyre gyakrabban alkalmazták a kozmetikumok előállításánál is. Kezdetben kisebb lepárlóüzemekben nyerték ki az értékes olajokat, később azonban nagyüzemi gyártásra váltottak.
Az illóolajok használatával, vagyis az aromaterápia segítségével nemcsak az egészségünket őrizhetjük meg, illetve gyógyulásunkat gyorsíthatjuk fel, de hangulatunkat is megváltoztathatjuk, ha éppen nyugalomra vagy élénkítésre van szükségünk.
Az illóolajok jótékony hatásaival - a természetgyógyászat részeként - ma már az aromaterápia foglalkozik. Az aromaterápia kifejezést René Morris Gattefosse lyoni vegyész használta elsőként, aki a múlt század 20-as éveiben Aromaterápia című könyvében foglalta össze kutatásainak eredményét. Gattefosse illóolajokkal gyógyította az első világháborúban sebesülést szerzett katonákat. Munkásságát Jean Valnet orvos és Marguerite Maury biokémikus-kozmetikus folytatták, akik súlyos betegségek kezelésénél és a szépségápolásban hasznosították az aromák gyógyító erejét, ami az elmúlt évtizedekben ismét reneszánszát éli (Forrás:Házipatika.com)
- elpusztítva a baktériumokat
- meggátolva a vírusok szaporodását
- eltávolítva a méreganyagokat
- megsemmisítve a parazitákat
- helyreállítva a sejtek egészséges működését => erősítve az immunrendszerünket
Az illóolajok kinyerése
Mivel az illóolaj egy igen drága kincs, a leszedett növényi részeket, a lepárlókban szinte azonnal elkezdik feldolgozni. A feldolgozásnak több módját ismerjük:
Vízgőz desztilláció vagy más néven vízgőz lepárlás:
Ez az egyik legelterjedtebb módszer az illóolajok kinyeréséhez. Ehhez a folyamathoz egy speciális lepárló készülékre van szükség, és egy szakemberre, aki végig viszi a folyamatot.
A szárított vagy épp friss növényi részeket egy kamrába helyezik, majd egy másik kamrában gőzt fejlesztenek, és ezt a forró gőzt áramoltatják át a növényeken.
A gőz megnyitja a sejtek közötti tokocskákat, majd a kiszabadult molekulák hozzátapadnak a vízgőz molekuláihoz, végül a lehűlést követően cseppfolyós állapotba kerülnek. A lehűlés után a víz és az olaj szétválik, mivel az olaj könnyebb fajsúlyú a víznél.
A folyamatban így szétválasztják a tiszta olajat, ám a visszamaradt víz sem vész kárba, ebből lesz a virágvíz. A virágvízből számtalan kozmetikai szert készítenek a gyártók.
Hidegen sajtolás:
A hidegen sajtolást leginkább a citrusféléknél alkalmazzák, így jutnak hozzá a grépfruit, a citrom, a mandarin, a narancs és más citrusfélék olajához.
Az előkészítés során a gyümölcsöket egy speciális gép segítségével meghámozzák, méghozzá úgy hogy a hámozás közben a gyümölcs héját még át is szurkálják.
Ezután a maradék gyümölcsből és a héjból egy nagy nyomású prés segítségével kipréselnek minden levet és olajat.
A folyamat végén egy centrifuga segítségével választják szét az olajat és a gyümölcslét, mert itt is a gyümölcslé felszínén úszik az értékes olaj.
Enfleurage:
Van néhány olyan növény, amelyből nagyon nehéz kinyerni az értékes olajat, ilyen pl. a tubarózsa, vagy a jázmin, épp ezért ezek az olajak nagyon drágák is.
Ezeknek a virágoknak a sejtszerkezete olyan érzékeny, hogy egy hevítés azonnal megsemmisítené az olajat, ezért itt egy bonyolult hosszadalmas és igen drága folyamatot hajtanak végre.
A leszedett virágszirmokat egy szagtalan növényi olajba helyezik el, mert a hordozó olaj magába szívja az illóolajat. Miután az olaj már megszívta magát pár nap alatt, újabb adag virágszirmot adnak hozzá.
Végül alkohol segítségével szétválasztják a zsiradékot vagy hordozó olajat az értékes növényi olajtól, és miután az alkohol is elpárolgott marad a tiszta illóolaj.
Oldószeres kivonatok:
A kényesebb növényi részekből csak oldószer segítségével lehet az olajat kinyerni, ehhez legtöbbször hexánt használnak, amely kioldja az aromás összetevőket.
Mivel az oldószer kis mennyiségben benne, marad az olajban az így előállított illóolajak csak légtér illatosítására, vagy ruhák illatosítására alkalmasak, de semmiképp nem alkalmas bőr védelmére vagy ápolására.